Ordacsehi

A Keleti-bozót hajdan síkvizekkel körbevett, védett területén kialakult középkori eredetű település. Fonyód és Balatonboglár között, a Balatontól 3 km-re fekszik.

A mai település 1939-ben jött létre Orda és Csehi (Balatoncsehi) egyesítésével. Orda neve ősi török eredetű, jelentése horda, míg Csehi neve a cseh népnévből származik. Orda első írásos említése 1230-ból, Csehié 1333-ból maradt fenn. Ekkor már mindkét falu plébániás hely volt.

A török időkben két vár is állt a közelben: a Kisvár és a Zardavár, ezek a törökök kiűzése után újra benépesültek. Csehi templomát 1763-ban építtette a Bosnyák család, majd 1832-ben késő barokk stílusban átépítették.

A 19. századi vízrendezés során az addig a Balaton partján álló települések távolabb kerültek a parttól.

Az 1939-es egyesítéskor számos vita zajlott az új település nevéről. Először Balatoncsehi, majd Csehiorda lett, és csak a második világháború után kapta meg a mai Ordacsehi elnevezést. 1970-ben egy addig Ordacsehihez tartozó 500 méteres Balaton-parti szakaszt Fonyód és Balatonboglár osztott fel egymás között.

Lakói sokáig főként mezőgazdaságból éltek, de mára az állattenyésztés szinte teljesen megszűnt, és a növénytermesztés is csak keveseknek biztosít megélhetést. A többség a környező falvakban és városokban nyújtott turisztikai szolgáltatásokból él, Ordacsehi lassan alvó- és üdülőfaluvá változik.

Elhelyezkedése

Balatonboglártól délnyugatra, Fonyódtól keletre található, a két város közötti útszakaszról leágazva közelíthető meg. Területén áthalad az M7-es autópálya, aminek a faluba külön lehajtója is van. A település a Balatonboglári borvidék részét képezi.

A mai település 1939-ben jött létre Orda és Csehi (Balatoncsehi) egyesítésével. Orda neve ősi török eredetű, jelentése horda, míg Csehi neve a cseh népnévből származik. Orda első írásos említése 1230-ból, Csehié 1333-ból maradt fenn. Ekkor már mindkét falu plébániás hely volt. A török időkben két vár is állt a közelben: a Kisvár és a Zardavár, ezek a törökök kiűzése után újra benépesültek. Csehi templomát 1763-ban építtette a Bosnyák család, majd 1832-ben késő barokk stílusban átépítették. A 19. századi vízrendezés során az addig a Balaton partján álló települések távolabb kerültek a parttól.

Az 1939-es egyesítéskor számos vita zajlott az új település nevéről. Először Balatoncsehi, majd Csehiorda lett, és csak a második világháború után kapta meg a mai Ordacsehi elnevezést. 1970-ben egy addig Ordacsehihez tartozó 500 méteres Balaton-parti szakaszt Fonyód és Balatonboglár osztott fel egymás között.

Lakói sokáig főként mezőgazdaságból éltek, de mára az állattenyésztés szinte teljesen megszűnt, és a növénytermesztés is csak keveseknek biztosít megélhetést. A többség a környező falvakban és városokban nyújtott turisztikai szolgáltatásokból él, Ordacsehi lassan alvó- és üdülőfaluvá változik.

Ordacsehi Kisvár

Fonyód és Balatonboglár között, a Balatontól 3 kilométerre fekszik az ordacsehi kisvár. A település mellet a Kisvári dűlőben, a legelőn még ma is jól láthatók egy kisebb erődítmény helyenként 1 méter magas maradványai.

A település lakói történelmi településként tartják számon az ordacsehi kisvárat. Az Orda ősi, török név, jelentése horda. Koppány állatcsordáit nevezhették így, és utal az Árpád-kori királyi erdőispánságokra is. A Csehi a népnév birtoklást kifejező -i képzős származéka. A régebbi település Orda, mely 866-ban már létezett és temploma is volt. Orda első okleveles említése 1230-ből származik. Csehi első okleveles említése 1333-ból való, Csehy alakban. Ekkor már a tizedszedők megkezdték működésüket és mind Ordát, mint Csehit plébániás helyként említik.

Hajdan síkvizekkel körbevett, védett területen kialakult középkori eredetű települések voltak Orda és Csehi. Orda és Csehi belterülete a XIX. századi vízrendezés után került 3 kilométerre a Balaton partjától. A település mellett a török hódoltság korában két vár állt, a Kisvár és Zarda vár. A várak a török kiverése után másfél évtizeddel népesültek be ismét.

Az eredetileg palánkkal övezett Kisvárban egy négy saroktornyos téglaépítmény, castellum állt. 1984-ben a Kisvár területén folytatott beásások révén nagy számban kerültek elő XVI. századi fazék, bögre, kályhaszem töredékek.

Ordacsehi képeken

Aki már járt az ordacsehi polgármesteri hivatalban, annak bizonyára megakadt a tekintete a falakat díszítő, remek fotókon, s  jóleső elégedettséggel nyugtázhatja: Milyen szép helyek vannak errefelé!

Mind a fotók megkomponálása, azok kifogástalan fényelése, az ízléses megjelenítése nemes személyiségre vall. A fotókat egy sokoldalú és tehetséges fiatalember, Gál Zoltán készítette.

A mai technikai lehetőségek nagy tömegű fotók készítésére adnak eszközt. De a lehetőség, a gyorsaság, a nagy mennyiség nem képes kiszorítani a kellő figyelemmel átgondolt, a látvány érdekében - kölcsönösen kiérdemelt bizalommal kilesett, legjobban komponált pillanat megörökítését.

Történelmi emlékei

A Balatontól délre, a Somogyi Nagyberek (Fonyód és Balatnboglár közötti szakaszának) déli vonalán települt Orda és Balatoncsehi község. A már korábban is egymáshoz közel lévő két falut 1939-ben egyesítették. Először Balatonújvár, majd a ma is használatos Ordacsehi néven.

Lehetséges, hogy e területen már az ős-, illetve ókorban is volt település. Müller Róbert régész ugyanis (1966-os terepbejárása során) a zardavári berekrészben, s a Kisvárnak nevezett legelőn jellegtelen őskori cserépdarabokat talált.
A TSZ kertészetében - a melegház építése közben - valószínűleg a Lengyel kultúra idejéből származó temetőt bolygattak meg. Müller Róbert szerint ugyanis erre lehet következtetni az itt talált piros festékkel és a Lengyel kultúrára jellemző bütykökkel díszített edénydarabokból, valamint a mellette talált csontokból. A temetőhöz tartozó település a Pusztatemető nevű mezőrészen lehetett, ahol a szántás által - ugyancsak a Lengyeli kultúra idejéből származó - csont- és kerámiaanyag került elő.

A bronzkor korai szakaszában, a Kisapostagi kultúra idején, valószínűleg település volt a Bugaszegi-dűlő területén is, ahol Müller Róbert a korra jellemző kerámiaanyagot talált. Itt kell megemlíteni, hogy 1924-ben Péczer Ignác tanító ásatott az Ordai-berek Zardavár-nak nevezett szigetén, melynek során egy bronzsarló került elő.

Az írásos dokumentumokat vizsgálva a régebbi adatot Ordáról közölhetjük. Lehetséges, hogy 866-ban már létezett és temploma is volt. Ebben az évben ugyanis Adalymus püspök templomot szentelt fel. A d Orthau helységben, mely Makay Béla szerint Ordával azonosítható.
1230-ból már konkrét adat áll rendelkezésünkre Orda létesítését illetően. 1228-ban ugyanis a pannonhalmi főapát bevádolta a pápánál a veszprémi káptalant, hogy egyes Somogy-megyei birtokai erőszakkal beszedi a tizedet. A per eredményeként 1230-ban kelt az az oklevél, melyben Orda is szerepel (mint a pannonhalmi apátság birtoka).

Csehi első okleveles említése 1333-34-ből való, -i képző nélkül és Cheeh alakban. Ekkor ugyanis a pápai tizedszedők megkezdték működésüket és mind Ordát, mind Csehit plébániás helyként említik jegyzékükben.
1390-ben Csehi "Chehy" alakban fordul elő a kismartoni levéltár egyik oklevelében. 1426-ban plébánosa Gergely, 1495-ben Karádhoz tartozik. Ezidőben II. Ulászló a veszprémi püspökségnek engedélyt adott arra, hogy Csehi táján a Balatonon (super fluvio, sive lacu Balatino/ révet állíttasson fel, s annak jövödelmét örökre békén birhassa.) Mindez a püspökség Somogy megyei birtokainak könnyebb kezelhetősége érdekében történt.
Történeti adataink további felsorolása előtt feltétlenül foglalkoznunk kell a két falunév eredetével.

Csehi esetében egyértelmű a magyarázat: a szakirodalomból ismert tény az Árpád-kor katonatelepítő politikája, melynek során különböző idegen nemzetiségű népeket (katonanépeket) telepítettek az ország különböző részeire, a hatalom megvédése érdekében. Nos, ahol a németek telepedtek meg, ott kialakult a Németi, ahol horvátok éltek, a Horváti, ahol pedig csehek laktak - a Csehi helységnév. Egyébként Müller Róbert is említést tesz arról, hogy Csehi lakói szlávok voltak.

Orda esetében konkrét adatunk nincs. Így a szájhagyományra és tudományos hipotézisekre vagyunk utalva. Az utóbbiak (de talán az egyes szájhagyományok is) azonban valószínű nagyon közel járnak az igazsághoz.

Nézzük először a szájhagyományt:
Egyesek szerint Orda egy Ordas nevű vitézről nyerte a nevét. Mások szerint a név onnan származik, hogy valamikor a berekben sok volt az ordas farkas. De vannak, akik úgy vélekednek, hogy a közeli Somogyváron székelő Koppány-vezérnek itt volt az állatcsordája, s ebből (tehát a csorda szóból) keletkezett Orda neve.

S most vizsgáljuk a tudományos hipotéziseket:
Müller Róbert írja, hogy Orda neve valószínű - a Veszprém megyei Arda-pusztához hasonlóan - kora középkori foglalkozásnévre vezethető vissza. A szakirodalomból ismert, hogy az Árpád-korban úgynevezett erdőispánságokat szerveztek, melyek teljes autonómiával rendelkező királyi uradalmak voltak. Az ilyen falvakban éltek az úgynevezett erdőóvók, akiknek a feladata volt a királyi konyha részére való halászat, vadászat és az erdő őrzése, gondozása. Sok földrajzi név tanuskodik az ilyen falvakról: Végardó, Szőlőardó, Nyársardó. Ismert az Ardó családnév is. Lehetséges tehát, hogy a középkori Orda területén is ilyen erdőóvó népek éltek, s az Ardó szóból alakult ki az Orda helynév.

Adódik azonban egy másik hipotézis is. Mint ismeretes, az Orda a juhtej savójából készített sajtot jelenti Erdélyben és Moldvában. S ez a szó a vlach terminológiából származik. A vlachok pedig - néha etnikumtól függetlenül - vagy román, vagy szláv származást jelentő, nomád pásztorkodást folytató népek voltak, akik legelőről legelőre vándoroltak és híresek voltak túró-, illetve sajttermékeik. Nos, egy cseppet sem lehetetlen, hogy a Balaton mellett is jártak az említett népek, s itt készítették az Orda nevű sajtot. Amennyiben így volt, az Orda név eredete egyértelmű lenne. Erről azonban írásos bizonyítékunk nincs, de valószínűnek látszik, hogy a legutóbbi feltételezéssel járunk legközelebb az igazsághoz.
Ma tehát még csak a szájhagyományra, illetve tudományos feltevésekre hivatkozhatunk, de reméljük, hogy a jövőbeni kutatás teljes eredménnyel szolgál majd az Orda helynév eredetét illetően.

Dégi Zoltán

A két falu...

Mielőtt a történeti korban tovább haladnánk, vizsgálnunk kell a két falu középkori földrajzi elhelyezkedését is. Valószínűnek látszik, hogy Orda a mai Rókalyuk, Rétföld és Sarokrét dűlők találkozásánál (a falutól délnyugatra) helyezkedett el, Csehi pedig a Pusztatemető nevű mezőrészen (a falutól keletre) lehetett. Erre vallanak az alábbi tények: a Rétföld nevű mezőrészen a 60-as évek elején - szántás közben - egy traktor alatt beszakadt a talaj.

A szakadás helyén egy téglával bélelt gödör volt látható, tele emberi csontvázakkal. Ezek a szakadás következtében összetörtek (a traktor kiemelése után a gödröt betemették). Több mint valószínű, hogy ezen a helyen volt a középkori Orda temetője és temploma, körülötte pedig a falu. A település egykori itteni létére vallanak Müller Róbert megállapításai is, aki 1966-os terepbejárása során XIII-XVI. századi cserépdarabokat talált e területen és településnyomokra bukkant.

Megerősíti mindezt Magyar Kálmán, aki a kaposvári Rippl-Rónai múzeum régésze is, akivel 1984. május 31-én terepbejárást végeztünk az ordacsehi határban. A Rétföld már említett pontján (ahol a traktor alatt beszakadt a talaj) emberi csontokat és tégladarabokat találtunk, távolabb pedig különböző cseréptöredékeket a középkorból, melyek a szántás által kerültek felszínre. Itt kell megemlíteni, hogy Tóth József helyi italboltvezető ugyanezen a napon és ugyanezen a helyen - burgonyakapálás közben - egy emberi koponyára bukkant.

Csehinek a Pusztatemető dűlőben való középkori elhelyezkedését az alábbi adatok támasztják alá: Müller Róbert írja, hogy a Pusztatemető-dűlő keleti részén templom- és településnyomokat talált.
Horváth József: Egyházi viszonyok a Déli Balaton parton a XVIII. század közepén című munkájában pedig arról olvashatunk, hogy az egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint Csehiben, a falu keleti részén a régi templom romjaiból a földbirtokos lóistállót épített. Nos, ez a lóistállóvá "alakult" templom a Pusztatemető dűlőben kellett, hogy legyen, mivel az is a falu keleti részén található.

Akad azonban az eddigieken kívül más bizonyíték is. Magyar Kálmán régész ugyanis a már említett 1984. május 31-i terepbejárása során - Müller Róberthez hasonlóan - felfedezte a középkori Csehi templomának nyomait és különböző - a korra jellemző - cserepeket talált a Pusztatemetőnek nevezett területen.
Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán miért Pusztatemető a szóbanforgó hely neve. Válaszul Magyar Eszterre kell hivatkoznunk, aki a Településszerkezet és agrártermelés Somogy megyében a 18. században és a 19. század első felében című munkájában - többek között - ezt írja: "A hódoltság előtti, esetleg még romokkal, templomrommal jól jelzett régi falut nem építették újjá a legtöbb esetben. Innen származnak a Pusztatemplom, pusztadűlő, stb. elnevezések. A helyenként elvégzendő helytörténeti kutatás döntheti csak el, hogy az ilyen elnevezések a régi névadó település helyét jelölik-e vagy egy más, elfelejtett középkori falu nyomaira utalnak."

Nos, az előzőekben leírtak után bátran kijelenthetjük, hogy a helytörténeti kutatás elvégezte feladatát. S megállapítása szerint Csehi a középkorban a Pusztatemető mezőrészen helyezkedett el. Egyértelműen így vélekedik a szájhagyomány is. A további feladat tehát a régészekre vár!

Dégi Zoltán

Újra népesedés

A középkori Orda és Csehi a török hódoltság alatt elpusztult. Hogy pontosan mikor, nem tudjuk. Az azonban ismert tény, hogy az 1536-os török adólajstromban Orda szerepel, Csehi nem. 1563-ban fordított a helyzet: Csehi 4 adóköteles házzal fordul elő, de Ordáról nincs említés.

Mindez azonban kevésnek bizonyul messzemenő következtetés levonásához. Ugyanis miután az összeírás csak az adóköteles házakra terjedt ki, az elő nem fordulás nem jelenti a falvak lakatlanságát.. Arról azonban konkrét adatunk van, hogy az 1660-as dézsmajegyzékben Orda is és Csehi is Csobánc-vár tartozékaként szerepel. Magyar Eszternél pedig olvashatjuk, hogy 1701-ben mindkét falu lakatlan volt. A hazánkban végzett első nagy népösszeírás idejére (1715), azonban már benépesült. Ordán 8 háztartásban 48 lakost, Csehiben 15 háztartásban 90 lakost írtak össze.

A török elleni védekezés érdekében a Balaton körül is több helyen épültek végvárak, pl. a szomszédos Fonyódon is. Ez a vár hosszú ideig volt magyar kézen, csak híres törökverő kapitányának - magyar Bálintnak halála után tudta elfoglalni a török (1575-ben).

A szájhagyomány szerint a hódoltság korában községünk határában is volt két kisebb vár, mégpedig a Kisvár-nak nevezett legelőn és a Zardavár-i berekrészen. Előbbinek Kiss, utóbbinak Zarda nevű kapitánya volt. Innen származik az elnevezés. Ezzel kapcsolatban írásos bizonyítékunk nincs, de Müller Róbert és Magyar Kálmán régészek véleménye a szájhagyományt látszik igazolni. Mindkét szakember egybehangzóan állítja, hogy a Kisváron lévő (fűvel benőtt), csaknem köralakú árkok és a köztük lévő földsáncok, valamint a középen lévő nagyobb halom - tipikusan egy törökkori palánkvár alapjaira emlékeztetnek. Bizonyítékként említhetjük még azokat a (nem kis mennyiségű) késő középkori cserepeket, melyek néhány túlbuzgó helyi fiatal "magánásatása" során kerültek elő, s amelyeket végülis Magyar Kálmán régész a kaposvári múzeumba szállított.

A Zardavár Fonyód alatt helyezkedik el, az úgynevezett Ordai berekben és a Balaton nagyobb kiterjedése idején szigetként emelkedett ki. Legészakibb pontján régebben egy kiemelkedő halom volt látható. Az, hogy "volt", sajnos nem elírás. Ugyanis néhány évvel ezelőtt a Somogy Megyei Településtisztasági és Kertészeti Vállalat Fonyódi Kirendeltségének emberei gépekkel feldúlták az egykori sziget jelentős részét, és "természetesen" az említett helyet is. Homokot termeltek ki, s azt el is szállították. Ki tudja, mi volt közötte?...

E sorok írója gyermekkorában néhány társával "magánásatást" végzett itt, melynek során különböző nagyságú kövek kerültek elő. Tudomásunk van róla, de sajnos nem bizonyítható, hogy a köveket házépítéshez hordták el egyesek. Ma már a kövek egykori jelenléte is bizonyítja, hogy ezen a helyen épület volt, mert hát mit keresne másképpen a kő a berekben?

Van más bizonyíték is. Munkánk elején már említettük, hogy 1924-ben Péczer Ignác tanító ásatott a Zardavári szigeten, melynek során egy bronzsarló került elő. Ennek hatására (Magyar Kálmán tájékoztatása szerint) Gönczi Ferenc, a kaposvári múzeum akkori igazgatója kisebb ásatást végzett itt, melynek során állati fogak és egyéb olyan tárgyak kerültek elő, melyek lakott hely egykori létezésére utalnak. Az ásatás eredményei egyébként a kaposvári múzeumban - kéziratban - ma is megtalálhatók.

Sajnos a Zardavárral kapcsolatban több bizonyítékra már nem lelhetünk.
A Kisvár még sértetlen állapotban van (kivéve a már említett "magánásatás" által megmozgatott részt), de körülötte a fonyódi Balaton Mgtsz már felszántatta a legelőt. (Hogy e területet miért nem bántották? Lehet, hogy a történelem iránti tiszteletből, de lehet, hogy csupán azért, mert ezt a gidres-gödrös talajt megmunkálni eléggé költséges lett volna...)

Sürgős régészeti feltárásra van tehát szükség, ha községünk történetével kapcsolatban, de talán a Balaton múltját illetően is menteni akarjuk, ami menthető!

Dégi Zoltán

Újkori emlékek

A középkori emlékeken kívül akadnak újkoriak is Ordacsehiben. Elsőként kell említenünk az úgynevezett Régitemető-t, amely a XIX. században (de talán már a XVIII-ban is) a Csehiek temetője volt. Ez a (mindössze három házból álló) mai Temető-utca déli oldalán található.

Ma már egy fás, bokros terület, ahol a régi sírhalmok a föld színével lettek egyenlőek. Található itt azonban két kidőlt emlékkő és egy kőből készült kereszt, amely az egykori temetkezési helyre utal.

Az egyik kidőlt emlékkövön ma már csak a "Bosnyák" feliratot lehet elolvasni. A kőből készült kereszt (függőleges része kb. 1,5 m, vízszintes része kb. 1 m) vésett betűi azonban ma is jól olvashatók. Az alábbiakat vésték rá:

Itt nyugszik Istenben boldogult
Szentgyörgyvölgyi Imre
Született 1790. Meghalt 1839.

E két név így első olvasásra szinte semmit sem mond, de ha röviden áttekintjük Csehi birtokosainak történetét, mindjárt más a helyzet.

Csehi birtokosa az 1500-as évektől kezdve a Bakacs (báró Szentgyörgyvölgyi) család, melynek utolsó férfitagja Lukács, aki részt vett a Rákóczi szabadságharcban, de 1705 után királypárti lett. Az ő birtoka 1715-től Csehi, melyet halála után (1726) felesége, szül. Csoknyai Éva örökölt.

Bakacs Lukács lánya - Orsolya házasságot kötött Szentgyörgyi Horváth Lászlóval, így Csoknyai Éva halála után (1733) ők voltak Csehi birtokosai. Az ő örököseik - részben - 1760 körül Bosnyák Márton és neje Niczky Judit (1718-1797), valamint Mózes, báró Bakacs Julianna fia, továbbá Oszkó, másként Molnár Éva. Bosnyák Márton és Niczky Judit fia ifjabb Bosnyák Márton (1760-1814), kinek első felesége Bolla Borbála, második neje Szentgyörgyvölgyi Julianna. Az utóbbi házasságból fia Lajos (1814-1873), aki táblabíró volt.

Az eddig leírt neveket figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a Bakacs és a Bosnyák család között rokoni kapcsolat állt fenn, így kerültek az utóbbiak örökösként Csehibe. Ezt megerősíti az a tény is, hogy Bakacs Lukács anyja Niczky Magdolna, ifjabb Bosnyák Márton második neje pedig Szentgyörgyvölgyi Julianna.

Nem szorul tehát magyarázatra, hogy Csehi egykori birtokosainak leszármazottait (vagy talán késői birtokosait?) temették az úgynevezett Régi temető említett részére.

Ha figyelembe vesszük, hogy községünk templomát a Bosnyák család építtette - érthető a jogos elvárás: a "Bosnyák" emlékkövet állítsák vissza és a "Szentgyörgyvölgyi" kereszttel együtt helyezzék méltó keretek közé! (Sajnos, az utóbbi környékére elpusztult állati tetemeket hordanak!)

Az ordacsehi templom, melyet (mint említettük) a Bosnyák család építtetett, régebben műemlékként volt nyilvántartva, de az Országos Műemlék Felügyelőség - 1960 után - törölte jegyzékéből. Ennek ellenére mind történeti, mind művészeti szempontból értéknek számít.

A Műemlék felügyelőség ugyanis a következőket közli róla:
"Későbarokk, 1762., átépítve 1832-ben. Egyhajós, trapéz-záródású, a főhomlokzat feletti kétszintes, műpalafedésű, gúlasisakos toronnyal. A toldalék sekrestye. Műpala tetőfedés. Igénytelen, lizénás tagolású homlokzatok, félköríves záródású bejárat a főhomlokzaton, félköríves záródású ablakok a torony felső szintjén és a hajón. A belső 4 csehsüveg boltszakasszal fedett. Berendezés: szószék XVIII. század végi, főoltár részben XVIII: sz-i Szent Vendel szobor (a templom udvarán) "Kettős tagolású pilléren álló, gyenge qualitású szobor, XIX. század első fele. Homokkő." A templom építési évszáma nem egyezik Kozma László: A Szőlősgyöröki Plébánia története című kéziratos munkájában olvasható évszámmal. Ő ugyanis 1763-at közöl. A Műemlék-felügyelőség javasolja a helyszíni pontosítást. Az említett kéziratra való hivatkozással ezt most megtettük.
Feltétlenül szólnunk kell a kőből készült keresztelőkútról is, amely eredetileg török kori mosómedence volt, s a Balatoni Képes Krónika című könyvben képen ábrázolva szerepel. S nem utolsósorban meg kell említeni a templom főbejárat mellett jobbról elhelyezkedő, márvánnyal befalazott kriptát, amely a Bosnyák család sírboltja.

Rajta az alábbi felirat olvasható: "Felsőpataki Bosnyák család sírboltja, Épült 1778." A márványba belevésték a család címerét is. (Pajzsba öltözött, jobbra fordult párduc, amely jobb lábával két tollat, baljával három nyíló liliomot tart.)

Dégi Zoltán

Orda és Csehi

A későbbiek során Orda is és Csehi is (a szomszédos Szőlősgyörökön lakó) Jankovich család birtokába került. Ordát benősüléssel, Csehit pedig vásárlás útján szerezték meg. 1563-ban Tahy Ferenc kapta Orda birtokot, kinek unokája Jankovich György felesége lett. Csehit 1768-ban Jankovich Antalné, szül. Galánthai Fekete Júlianna vásárolta meg a Bakacs örökösöktől.

De ebben az időszakban Bosnyák Mártonnénak is volt még itt birtoka. Bizonyítják ezt az úrbéri iratok, melyekből azt is megtudhatjuk, hogy kik voltak az egykori úrbéres jobbágyok, s egyben a mai tősgyökeres lakosság ősei.

Vizsgáljuk tehát részletesebben az említett úrbéri tabellát:

Csehi:
Bosnyák Márton emberei: Szalai Ferenc, Szentes Ferenc, Szentes István és még két olvashatatlan név.
Jankovich Antalné emberei: Nagy István, Aranyás János, Gazdag István, Györe Miklós, Csiti Ferenc, Czár Lajos, Hamvai János, Tóth György, Györe János és még 1 olvashatatlan név.

Orda:
Jankovich Antalné emberei: Révész Mátyás, Horváth István, Riba Ádám, Riba István, Ihász Ferenc, Sági István, Horváth Mihály, Tóth János, Tóth Mihály, Szeköli Ferenc, Csordás József, Horváth György, Kudomrák Mihály, Riba László és még 4 olvashatatlan név.

A felsorolt jobbágyok 1/4, 1/2, vagy 3/4 pozsonyi mérőre való földet műveltek. 1/2 pozsonyi mérőre való földért szolgálniok kellett 28 és fél napi marhás robotot vagy 54 nap gyalogrobotot, ezen kívül minden évben adni kellett a földesúrnak - többek között - fél öl tüzifát, három font fonyásfát és fél icce kifőzött vajat.

Az 1848-as forradalommal az úrbéri népesség megszabadult terheitől, jobbágy-, illetve zsellértelkének tulajdonosa lett.

A birtokrendezés Ordán és Csehiben - a megye több községéhez hasonlóan - peres úton zajlott le.

A rendezés ideje: Ordán 1842, Csehiben 1845.

A végrehajtás ideje: Ordán 1845, Csehiben szintén 1845.

Ebben az időszakban Ordán 18 3/8, Csehiben pedig 15 jobbágytelek volt.
Az 1905-ös oroszországi események híre Magyarországra is eljutott. Sztrájkok törtek ki az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. Somogy megyében több helyen tört ki aratósztrájk, így a Jankovich gróf szőlősgyöröki, boglári, c s e h i, stb. uradalmaiban is. Idős Kónya Ferenc 1971-ben (nem sokkal halála előtt) elmondotta, hogy ő ekkor 18 éves volt és részes aratóként dolgozott a csehi uradalomban. Amikor meghallották, hogy a környékben mindenütt sztrájk van, ők is abbahagyták a munkát és tanakodni kezdtek, hogy követeket küldjenek a grófhoz, akik elmondják, hogy 10-ed rész helyett 8-ad részért hajlandók csak aratni. Mindössze két órahosszáig tartott a tanácskozás, mert híre jött, hogy a környékbeli községekben a sztrájkot letörte a karhatalom. Ekkor a munkát tovább folytatták.

Az első világháború idején községünk területén nem voltak harcok, de katonának 200-an vonultak be a két faluból és 42-en estek el a fronton. 2 hadiárva és 13 hadiözvegy maradt utánuk.

A tanácsköztársaság harcai szintén megkímélték Ordát és Csehit, de a Népbiztosok Tanácsa (a két faluban közösen) itt is megalakult, Mátyás Károly vegyeskereskedő vezetésével. (Tagjai voltak: Riba József, Dávid József, Horváth Lajos, Czár Antal, Bera József, Riba István és Fekete János.) A forradalom leverése után letartóztatták őket, de végülis megmenekültek. Ezt annak köszönhették, hogy Mátyás Károly a Tanácsköztársaság alatt élelmiszert, meszet, fát, stb. szerzett be a lakosság részére, s azt aláírás ellenében osztotta ki. Ez a lista döntő bizonyítéknak számított. "Mivel a népet támogatták és ezáltal csitították", szabadon engedték őket.

Az 1922-es Nagyatádi féle földosztásra községünkben is sor került. 266 kh 345 négyszögöl szántót, valamint 12,5 kh házhelyet osztottak ki. Ekkor létesült a mai Bajcsy Zs. utca, melyet éppen ezért "Proletár utcá"-nak is neveztek régebben. Ekkor épült be a mai Fő utca déli része is. A házhelyeket nedves helyen adták és a szántóföldek nem voltak a legjobb minőségűek. Ráadásul a földhözjuttatottak évekig törleszthették adósságukat, így helyzetük egyeltalán nem javult.

1939 nevezete dátum községünk történetében. Ugyanis - mint a bevezetőben említettük - ekkor egyesítették Ordát és Csehit. Először a Balatonújvár, majd a ma is használatos nevet adták az egyesített falunak. A Balatonújvár névnek az a magyarázata, hogy Balaton előnévvel egy új falu, egy új új "vár" jött létre az egyesítés által. Így azonban elveszett a régi név, ezért hamarosan sor került a változtatásra. Mivel nem tudták eldönteni, hogy melyik név legyen elöl, a felsőbb szervek határozták meg az egyesített község nevét, a ma is használatos formában. Döntésüket azzal indokolták, hogy Magyarországon több Csehi utótagú helység is van (Egercsehi, Sümegcsehi, stb.). A volt csehieknek nem tetszett, hogy a Csehi név utótagként szerepel, ezért lovaskocsijuk névtábláját vagy meghagyták a régi "Balatoncsehi" felirattal, vagy, ha újat csináltattak is, "Csehiordát" irattak rá.

Dégi Zoltán

A világháború után

A második világháború idején Ordacsehi területén nem voltak harcok. A községben 1944 december 4-én jelentek meg a szovjet katonák. Ezzel falunk felszabadult, de mivel a németek Marcali környékén még egy utolsó ellenállást kíséreltek meg, a lakosság nagy részét kitelepítették. Sokan menekültek Karádra és környékére. Az ország teljes felszabadulása után azonban mindenki hazatérhetett és községünkben is megkezdődhetett az újjáépítés.
Hamarosan sor került a földosztásra, melynek eredményeként kb. 400 személynek 1.230 kh 268 négyszögöl földet és kb. 200 személynek 115 kh 1.430 négyszögöl házhelyet osztottak ki.

A házhelyosztás következtében a volt cselédek házat építettek, s ezáltal az egykori két falu teljesen egybeépült.

Ordacsehi 1959-ben lett termelőszövetkezeti község. Az ötvenes évek elején volt már ugyan két tsz, az "Úttörő" és a "Haladás", de gyengén működtek. 1970-ben egyesült a Fonyódi Magyar Tenger TSZ-szel és azóta "Balaton" Mg. TSZ néven működik. Kezdetben akadtak nehézségek, de ezt sikeresen áthidalták és ma már a lakosság jelentős részének biztosítják a megélhetést. Örvendetes, hogy amíg kezdetben a fiatalok menekültek a mezőgazdaságból, ma már jelentős számban dolgoznak itt szakmunkásként.

Az ordacsehi üzemegységben sertésistálló, terményszárító, gépműhely, stb. létesült és néhány évvel ezelőtt - melléküzemágként - papírfeldolgozó üzemet hoztak létre, amely a nők jelentős részének biztosít megélhetést.
Természetesen jelentős számban járnak dolgozni vidékre (Boglárlellére, Fonyódra) a környék ipari üzemeibe és a Balatonboglári Állami Gazdaságba is. (Községünkben is kialakult tehát a mezőgazdasági és ipari szak-, illetve betanított munkások kategóriája.)

A volt cselédek egyszerű, tömésfalú házai ma már teljesen átalakultan, a mai igényeknek megfelelően jelzik a fejlődést. Rádió, TV szinte minden házban van és a személygépkocsik száma is jelentősen megszaporodott. A faluban új presszós italbolt létesült, ezenkívül új önkiszolgáló bolt és átalakítással KISZ klub, könyvtár, valamint ravatalozó építésére került sor. Az utcákon az utakat korszerűsítették, járdák épültek és az autóbuszjáratok száma is megszaporodott.
A közigazgatásról el kell mondanunk, hogy mind Orda, mind Csehi régebben a szőlősgyöröki körjegyzőséghez tartozott, 1950-ben (ekkor már természetesen mint Ordacsehi) községünk közigazgatásilag önálló lett, majd 1970 óta a fonyódi Nagyközségi Közös Tanács társközsége.

Végül szólnunk kell a szellemi fejlődésről is. Amíg a felszabadulás előtt mindössze 5-en tanultak tovább (s ők is papok lettek, mivel ott ingyen tanulhattak), 1945 óta kb. 20 diplomás ember került ki községünkből (köztük akad orvos, mérnök, pedagógus, stb.) Az érettségizettek száma a százat is eléri, a szakmunkások pedig szinte megszámlálhatatlanok.

Mondanunk sem kell, hogy ez a fejlődés a szocializmusnak köszönhető. Sajnos lakosságunk a jobblétben kevésbé érdeklődik faluja története iránt, pedig ezt a fejlődést csak akkor tudjuk igazán értékelni, ha nemcsak közeli, hanem régebbi múltunkat is minél jobban megismerjük. Ezért is tartanánk nagyon fontosnak a Kisváron, a Rétföldön és a Pusztatemetőnél a minél előbb elvégzendő régészeti ásatást.

Dégi Zoltán